Amikor azt mondjuk: angyal, sokaknak talán szárnyas figurák vagy karácsonyi díszek jutnak eszébe, pedig a keresztény hagyományban az angyalok ennél sokkal izgalmasabbak. Ők Isten láthatatlan teremtményei: nincs testük, de van értelmük, akaratuk és hatalmas erejük. Nem tartoznak a földi világhoz, mégis teljes valójukban részei a teremtésnek, nagyon is valóságosak.
Angyalok a Bibliában:
A Szentírás lapjain újra és újra felbukkannak.
– Őrzők: Ők állnak az Éden kertjének kapujában.
– Vezetők: Ők vezetik Izraelt a pusztában.
– Hírvivők: Gábriel hozza a megváltás nagy hírét Máriának.
– Vígasztalók: Egy angyal vigasztalja Jézust a Getszemáni-kert fájdalmas órájában.
Végül a Jelenések könyvében ott a mennyei csata: Mihály a mennyei seregek élén szembeszáll a sárkánnyal, a gonosz erőivel.
Az angyal nem díszlet, hanem küldetés:
Az angyalok nem dekorációk. Isten nem díszletnek teremtette őket. Küldetésük van: Isten dicsőségének visszhangjai, akik közvetítenek Ég és Föld között
Őrzők, akik mellettünk állnak.
Hírvivők, akik Isten üzenetét hordozzák.
Harcosok, akik a gonosszal szemben küzdenek.
Az őrzőangyal jelenléte különös erővel bír ma is: minden ember mellett ott áll egy láthatatlan kísérő. Ez nem mese, hanem vigasztaló és erőt adó valóság.
Mihály – a mennyei hadvezér
Mihály neve – héberül מִיכָאֵל, görögül Μιχαήλ. Jelentése: „Ki olyan, mint Isten?” – magában hordozza a választ: senki. Mihály a mennyei seregek fővezére, aki kardot ránt a sárkány ellen. Nem véletlen, hogy az Egyház külön ünnepet szentel neki: november 8-án nemcsak Mihályt, hanem az összes angyalt köszöntjük. A bizánci liturgia szavaiban mindig ott a tudat: „velük együtt éneklünk…” – a mi földi imánk összeér a mennyeivel. A 4–5. századtól Mihály tisztelete egyre erősebb lett. A Monte Gargano barlangja Olaszországban, vagy a kolosszei forráscsoda Kis-Ázsiában ma is hirdeti: Mihály közbenjár, véd és jelen van.
Mit mond ma nekünk?
A mai ember hajlamos az angyalokat mesék vagy szimbólumok birodalmába utasítani. De a keresztény hagyomány makacsul kitart amellett, hogy valóságos, bár titokzatos lények. És talán pont ezt a bizonyos valóságot igényli ma annyira a lelkünk: egy jel, egy támasz arra, hogy a világunk nem csupán anyag, hanem láthatatlan kozmosz is – egy lelki csatatér, ahol soha nem vagyunk teljesen egyedül. Mihály alakja különösen aktuális. A világ tele van látható és láthatatlan harcokkal. És jó tudni, hogy van Valaki, aki velünk együtt száll szembe a gonosszal. Ő Isten kardja, az Egyház védelmezője, a mennyei seregek fővezére.
Az angyalok története nem poros legenda. Inkább meghívás: élj úgy, hogy érezd, ott van melletted valaki, aki Istenhez kapcsol, és aki veled együtt kiáltja:
„Ki olyan, mint Isten?” – Senki!
